Irodai

törzsvendég

Ülök a gép előtt. A postafiókomon lógok, várom a válaszokat. Dolgozom. Koncentrálok. Írok pár sort. A képernyőmbe merülve ugrálok egyik ablakról másikra. Controlvé, altab, controlcé.

Búg mellettem valami. Telefon, csak sms. Kizökkenek. Tekintetem kikandikál a pécévonal fölül.  Jobbra-balra klaviatúrához tapadt kezek. Mosolyogva nyújtózom a bocimintás széken, bele a tágas űrbe, képzeletben elérem a plafonra erősített fémcsöveket. Lógok a szeren. Meglendítem a lábaimat, két karomon átbújok és beakasztom a térdhajlatomat. Elengedem a csövet, és fejjel lefelé szemlélem a teret. A bárányfelhőmintás padló így az egem. Középen egy űrbéli kapszula. Benne Kata és Panna civakodik halkan. Tartják a frontot. Balra piros bőrfotelek nehézkes léghajókként nyomják az égszínkéket. A kedvencem mégis az üvegtégla, ami a kockatér egyik oldalát építi talajtól tetőig. Három helyen van kivágva, ott kibújhatok a szabadba, hogy a teraszon elmélázzak a zeneiskolák kottaegyvelegein, a húrok és dobok trécselésén, a magas szólamokon és a mélyeken.

A kőpadlózaton én is verem a talpammal a ritmust. A csempéket a lábam alatt talán Pompeiből menekítették ki. Táncra perdülnek rajta a konstruktivista alakzatok, színeiket változtatják és egy megfejthetetlen képírásba olvadnak. Intermezzo. A behemót gerendaasztalra könyökölök és visszatérek a dobozvilágomba. Ez nem is szabadúszás, ez szabadlebegés.

A Loffice Coworking a szabadúszók paradicsoma. A bohém életmódhoz jól illő füstös-wifis menüt kínáló kávézók egyik alternatívájaként jött létre a ház. Itt találnak inspiráló menedéket azok a dolgozni vágyók, akiknek fontos az irodai infrastruktúra és a nyugodt környezet. Tárgyalásokra és meetingekre két különterem szolgál, egy harmadik hatalmas földalatti hangárba pedig kortárs kiállításokkal tűzdelt nagyszabásúbb rendezvényeket is be lehet passzintani.

A zöldházban minden nagyon ökologikusan van kitalálva, a hűtő-fűtő rendszertől, a riszájklingig. A dizájnját a szakirodalom dicséri, a nem hozzáértő egyszerűen úgy érzi, hogy belecsöppent egy különleges, futurista világba. A konzervatívok és neobarokkhoz szokott vaskalaposok nem fogják értékelni. De ők éltethetik továbbra is a főuras, „művész” jellegű kávéházak szépen ívelő rozoga thonettjeit. Az is gyönyörű!

 

Írta: Lukács Andrea

További cikkek