Melyiket

választanád?

A fétis, vagyis bizonyos tárgyak természetfelettiként való tisztelete, természetfeletti képességekkel való felruházása régi időkből ered, alapjait már a természeti népek bálványimádó szertartásaiban is megtalálhatjuk. Ezen közösségek ugyanis bizonyos tárgyakra babonás tisztelettel tekintettek, különleges erőt és hatalmat tulajdonítva nekik.

 

Rendkívül sok tudós, pszichológus foglalkozott a fétis jelenségével, Freud, Alfred Binet, Krafft-Ebing mellett Magnus Hirschfeld is, aki úgy tartotta, hogy valójában mindenki fetisiszta, csak többségünk egészséges mértékben. Valóban, fétistárgy lehet minden, cipő, kesztyű, lufi, műanyag, bármi. Mindennapi életünkben jelen van, hiszen valaki a szőke, míg mások a barna nőkhöz vonzódnak, vagy a szép fehérneműhöz, vagy gondoljunk csak a magas sarkú, hosszú szárú csizma, neccharisnya, miniszoknya klasszikusaira. Egy bizonyos szintig tehát még tényleg az elfogadhatóság keretein belül valósul meg a fetisizmus, mely sokszor hozhat izgalmas új színt szexuális életünkbe. Probléma akkor kezdődik, amikor ez nem áll meg ezen a szinten, és erre már icipici internetes keresgélés után is a legelképesztőbb és felfoghatatlanabb példákat találjuk.

A lakk és latex, gázmaszkok, szájpeckek, légzés-visszaszorító, mozgásblokkoló még csak a felszíne a jelenségnek, ám a szexuális izgalmat kiváltó különböző irányultságok száma végtelen. Vonzódhatunk a magas sarkakhoz, a póthajhoz, az iszonyú vonásokkal rendelkező emberekhez, de izgalmat okozhat a másik ruhájának lerángatása, a ginonudománia is. Ha élvezzük, hogy az orvos előtt meztelen testünket mutogathatjuk, iatronudiáról beszélünk, de szexuális öröm érhető el harapás által is. A sort a végtelenségig lehetne folytatni durvábbnál durvább, elképzelhetetlen változatokkal, határ gyakorlatilag nem létezik.

A Japánból származó Omorashi-kultusz gyakorlói vizeletüket egészen a végsőkig visszatartják, majd – miután már nem bírják tovább tartani – nyilvános helyen eltávolítják magukból... Talán az életnek halál fölött aratott győzelmét ünneplik a spektrofíliások, akik a szellemekkel való együttlétet élvezik, de létezik a másik ember megevésének vágya, az orerofília is, hogy tényleg csak a „legközönségesebbeket” említsük.

Az extrém vonzódások száma tehát végtelen, de remélhetőleg többségünk azért még a hagyományos együttlétekben is talál örömet…

 

Írta: Kiss Enikő

További cikkek