Átkelés
Annapurna és a Dhaulagiri között
Nepál, a titokzatos volt hindu királyság a Himalájában, számtalan arccal rendelkezik a 8000 méteres csúcsok rideg csendjén kívül. Számos túraútvonal kínálkozik a hegyóriások lábáig, kezdésnek a legkönnyebbet, a Jomson trekkinget ajánljuk figyelmetekbe.
Megérkezve Kathmanduba, azt érezzük, mintha egy másik bolygóra szálltunk volna. Sok időnk nincs felocsúdni, másnap már Pokharába repít a belföldi járat. Ott a csomagokat a porterek veszik át, a túra kényelmes szállásokkal, vállalható napi távokkal és bőséges étkezésekkel kecsegtet. A mi dolgunk csak az, hogy magunkba szívjuk e gyönyörű táj lenyűgöző látványát.
Április van: most borult virágba a rhododendron, találóbb nevén havasszépe. Ez az alpesi völgyekben bokorméretű cserje itt 25-30 méter magas fává nő, és teljes pompába borítja a hegyoldalakat, mesebeli látványt nyújtva. Mikor azt hisszük, ezt már nem lehet fokozni, egy szélfuvallat hatására színes sziromzuhatagban túrázunk tovább.
A két 8000 méteres csúcs között átvezető ösvény a túra leglátványosabb része, mely hatalmas paladarabokból összelapolt lépcsők sora, pihenőhellyekkel, padokkal. A nepáliak nem annyira a délutáni séta megszállottjai, nem is ők adják okát, hogy évszázadokon át ezen a tájon vonultak végig a Tibeti-fennsíkról sót szállító jakkaravánok, és itt cserélt gazdát a Hindusztáni-síkságról származó termény a magasföld nomádjainak áruival. Szamarak, jakok és emberek tömegei keltek át havas hágókon, ingó függőhidakon és keskeny csapásokon a rohanó folyó felett, a megélhetésért. Ezek a bátor emberek voltak a segítői az első hegymászó expedícióknak, tapasztalatuk és emberfeletti kitartásuk nélkül egyik 8000-es hegy meghódítása sem lett volna sikeres.
Vallásos, hiedelmektől sűrű fantáziával rendelkező népek élnek itt, akik még félik a természet erejét. Kezükben gyakran látni imamalmot, látható, széltől tépázott helyekre pedig előszeretettel feszítik imazászlók tömegét, ami megsokszorozva kéri az áldást a földi halandókra.
Muktinath kis falujában, a hinduk és a buddhisták számára is tisztelt forrást és örökké égő gázkitörést rejtő kolostort találunk. Hajnalban együtt imádkoznak a jógik és a lámák, füstölők illatával körbelengve. A forrás csobogásába csengettyűk hangja keveredik, és száll az ég felé a monoton, mormogó többnyelvű ima, köszöntve a vakítóan fehér hópalásttal fedett óriás csúcsok közül felkelő napot.
A helyi járatú kisgép visszaröpít Kathmanduba, ahol alig van időnk eszmélni, máris a hazfelé tartó gépmadár fedélzetén ülünk. Az utazómagasság elérése előtt még vethetünk egy pillantást arra a szentélyre, melynek megszentelt csendjét az elmult napokban átélhettük.
Írta: Kovács Attila
Fotó: Kovács Attila
521 megjelenés
371 megjelenés
460 megjelenés
a közömbösség ellen
581 megjelenés
Kommentezéshez lépj be vagy -al vagy regisztrálj
A cikk hozzászólásának rss feedje 
Amikor a telefonkönyv arcokat rejt
Amióta az internet és a digitális technikák ennyire elszaporodtak, nem igazán jelennek már meg a háztartásokban az évente lecserélendő telefonkönyvek. Pedig emlékszem, régen mindig levelet kaptunk, amikor az újat el kellett hozni, majd a régit vagy visszaadtuk vagy a papírgyűjtés akcióba mentek.
Az emberi vászon
A világ turistaparadicsomainak nevezett nagyvárosokban sétálgatva, rengeteg úgynevezett élő szoborra bukkanhatunk. Ezek az emberek kifestik magukat, beöltöznek, és hihetetlen önfegyelemmel akár órákig képesek mozdulatlanul állni, kitéve az időjárás viszontagságainak.
Az adrenalin próbája
Az embereknek léteznek félelmei. Van, aki a pókoktól, kígyóktól fél, mások a sötétségtől, a leggyakoribb fóbia mégis a tériszony, a magasságtól való félelem. Az ebben szenvedők magasban szédülni kezdenek, légszomjjal küzdenek, és az ájulás kerülgeti őket. Gyakran ehhez már az is elég, hogy elképzelik, mi történne, ha odafent lennének.
