Tökéletes naplemente
Egy nyár végi, rózsaszínes narancsban úszó alkonyat, amikor puha felhőpamacsok díszítik az ég alját. A háttérben sziklás hegyek magasodnak, előttünk lágy vonalakat rajzol a réti ösvény… Ez a tökéletes naplemente, minden lány álma. De legalábbis minden lelkes amatőr fotósé.
A valóságban azonban csak keveseknek, és igen ritkán adatik meg, hogy távol a városok zajától, valamely egzotikus tájon szemtanúi lehessenek egy ilyen a képnek. S ha mégis, könnyen lehet, hogy arra is kevés az idő, hogy előkapják a fényképezőgépüket és a megfelelő, UV-szűrős lencse után kutassanak, mert a perc töredéke alatt el is tűnne a tökéletes pillanat. Erre talált megoldást Matthew Albanese, aki a ház körül fellelhető alapanyagokból - vattából, habarcsból, maradék anyagokból modellezi meg a gyönyörű természeti képeket és – ha már elkészült – le is fotózza őket.
Hihetetlen kézügyességgel és kreativitással alkotja meg a legtökéletesebb csillagos égboltot, vagy épp egy, a pusztán át pusztító tornádó útját. A gyönyörű tájképek épp olyanok, mintha csak a National Geographicban látnánk őket. Az ecset sörtéből, homokból, habarcsból készült egyedülálló alkotások mind a tehetséges művész fotós keze munkáját dicsérik. S még hogy az idő kerekét nem lehet megállítani? Dehogynem! S épp a lehető legtökéletesebb pillanatban.
Írta: Buzás Judit
Fotó: profimedia.hu
457 megjelenés
485 megjelenés
558 megjelenés
520 megjelenés
Kommentezéshez lépj be vagy -al vagy regisztrálj
A cikk hozzászólásának rss feedje 
Amikor a telefonkönyv arcokat rejt
Amióta az internet és a digitális technikák ennyire elszaporodtak, nem igazán jelennek már meg a háztartásokban az évente lecserélendő telefonkönyvek. Pedig emlékszem, régen mindig levelet kaptunk, amikor az újat el kellett hozni, majd a régit vagy visszaadtuk vagy a papírgyűjtés akcióba mentek.
Az emberi vászon
A világ turistaparadicsomainak nevezett nagyvárosokban sétálgatva, rengeteg úgynevezett élő szoborra bukkanhatunk. Ezek az emberek kifestik magukat, beöltöznek, és hihetetlen önfegyelemmel akár órákig képesek mozdulatlanul állni, kitéve az időjárás viszontagságainak.
Az adrenalin próbája
Az embereknek léteznek félelmei. Van, aki a pókoktól, kígyóktól fél, mások a sötétségtől, a leggyakoribb fóbia mégis a tériszony, a magasságtól való félelem. Az ebben szenvedők magasban szédülni kezdenek, légszomjjal küzdenek, és az ájulás kerülgeti őket. Gyakran ehhez már az is elég, hogy elképzelik, mi történne, ha odafent lennének.
