Huszár Dániellel a múzeumok éjszakáján futottunk össze, teljesen véletlenül. A Tűzraktérben éppen mindenféle nyitott bemutató volt, cirkuszosok, képzőművészek, kézműves kalapszakkör és még ezernyi érdekes dolog.

Az első emeleten pedig Huszár Dániel saját, privát modellvilága. Éppen egy gondolatát váltotta valóra: animációs filmet készít a frissen diplomázott filmes.

Mindent ő csinál, a karakterek, a sztori, a kameramunka, mind-mind saját erőből, saját időből és saját megszállottságból készül. Ma, amikor a szórakoztató ipar, a művészet hatalmas gondokkal küzd, miért akar valaki kisfilmet (ráadásul jó kisfilmet) csinálni, ahelyett, hogy egy normális és tisztességes maffia csapatban vállalná a kettőskönyvelést, talány. De Huszár Dánielen már most, a film befejezése előtt az látszik, hogy ezért, egy igazi eredeti ötletért érdemes ennyit dolgozni.


korábbi videókhoz

Amikor a telefonkönyv arcokat rejt

Amióta az internet és a digitális technikák ennyire elszaporodtak, nem igazán jelennek már meg a háztartásokban az évente lecserélendő telefonkönyvek. Pedig emlékszem, régen mindig levelet kaptunk, amikor az újat el kellett hozni, majd a régit vagy visszaadtuk vagy a papírgyűjtés akcióba mentek.

Az emberi vászon

A világ turistaparadicsomainak nevezett nagyvárosokban sétálgatva, rengeteg úgynevezett élő szoborra bukkanhatunk. Ezek az emberek kifestik magukat, beöltöznek, és hihetetlen önfegyelemmel akár órákig képesek mozdulatlanul állni, kitéve az időjárás viszontagságainak.

Tovább a korábbi cikkekhez