Van egy hely Budapesten, amit sokan ismernek, viszont kevesen hallottak róla. Ez akár egy önellentmondásos állítás is lehetne, ha nem egy paradox helyről beszélnénk. Úgy hívják, hogy Keret, de hiába is keresnéd a neten, nem fogsz rátalálni csak úgy.
A Keret nem egy kocsma, de nem is egy klub. Még csak nem is egy kulturális intézmény. Ehhez hasonló helyek a ’20-as évek Párizsában élték fénykorukat: amolyan kulcsos házak voltak, ahová nem térhetett be akárki, de a bejutáshoz sem kellett különösebben kiváltságosnak lenni. Valami ilyesmi működik most Budapesten, a Keretben.
Roland, a hely vezetője nyitás után 200 darab kulcsot osztott szét az arra érdemes emberek között, majd a szájhagyományra bízta a marketinget. Nem a meggazdagodás volt a célja ezzel: inkább életformának tekinti, hogy a munkahelye egyben az otthona, és az otthona valójában egy átjáróház – ahová nem térhet be akárki.
korábbi videókhoz
Pick Róbert sosem adja fel
1951 megjelenés
A cirkusz az élete
1041 megjelenés
A titkos társaság
2371 megjelenés
Szirtes András
1124 megjelenés
Amikor a telefonkönyv arcokat rejt
Amióta az internet és a digitális technikák ennyire elszaporodtak, nem igazán jelennek már meg a háztartásokban az évente lecserélendő telefonkönyvek. Pedig emlékszem, régen mindig levelet kaptunk, amikor az újat el kellett hozni, majd a régit vagy visszaadtuk vagy a papírgyűjtés akcióba mentek.
Az emberi vászon
A világ turistaparadicsomainak nevezett nagyvárosokban sétálgatva, rengeteg úgynevezett élő szoborra bukkanhatunk. Ezek az emberek kifestik magukat, beöltöznek, és hihetetlen önfegyelemmel akár órákig képesek mozdulatlanul állni, kitéve az időjárás viszontagságainak.
