Felharsan a dörzsi szivacs, a mélyhegedű húrjaiba erősített százas szög ritmust ad, és 5 táncos pedig azt nézi, hogy hova ültesse el kis kertjét. Elkezdődik az improvizáció. Bárki bármit mond: a táncról beszélni nehéz.
És itt beszélhetünk a balettől kezdve a tangón keresztül néptáncokig. Mindenki mást szeret, másban talál értelmet, hiába, mások vagyunk. És akkor még nem is említettük magukat az alkotókat.
Gál Eszter sem beszél a táncról. Csinálja. Méghozzá egy olyan műfaj, vagy technika (majd valaki ezt is eldönti) segítségével, amiben igazi egyenlőség van. Ez a kontakt improvizáció.
Ha a tánctörténetet nézzük, ez az irányzat nagyon fiatal. Friss, dinamikus, akrobatikus. És bármi megtörténhet. Mivel improvizáció, sosem tudhatjuk, mi lesz a következő lépés. Élmény annak, aki csinálja, és annak, aki nézi. Mindenki kap valamit.
Improvizálni nem könnyű. Valaki képes rá, van, aki nem. Ráadásul van, aki az improvizációkat összefogja és irányítja is. Gál Eszter ezt teszi. Nem csak, mint koreográfus, de mint táncos is.
Sőrés Zsolt vizuális költő megnevezést kapta a kortárs művészek lexikonában. De ő ennél több: filozófus, irodalmár, zenész és zeneszerző. Rendszeresen koncertezik itthon és külföldön, és filmzenéket is szerez. Gál Eszterrel 1995-óta dolgozik együtt. Zörejzenéjével, melyben az elektronikusan átalakított hang a főszereplő, különleges akusztikus atmoszférát teremt. Kütyüivel pontosan leköveti és ösztönzi az előadók pillanatnyi akcióit. Zene improvizációval élő párbeszédet hoz létre mozdulat és hang között.
Ezért ők soha nem unatkoznak, soha nem unják meg azt, amit csinálnak, mert minden pillanat és minden nap újabb és újabb élményt és kalandot hoz számukra.
korábbi videókhoz
Lipóciában
1671 megjelenés
Gál Eszter és Sőrés Zsolt
1974 megjelenés
Made by you
1639 megjelenés
Amikor a telefonkönyv arcokat rejt
Amióta az internet és a digitális technikák ennyire elszaporodtak, nem igazán jelennek már meg a háztartásokban az évente lecserélendő telefonkönyvek. Pedig emlékszem, régen mindig levelet kaptunk, amikor az újat el kellett hozni, majd a régit vagy visszaadtuk vagy a papírgyűjtés akcióba mentek.
Az emberi vászon
A világ turistaparadicsomainak nevezett nagyvárosokban sétálgatva, rengeteg úgynevezett élő szoborra bukkanhatunk. Ezek az emberek kifestik magukat, beöltöznek, és hihetetlen önfegyelemmel akár órákig képesek mozdulatlanul állni, kitéve az időjárás viszontagságainak.
