Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy mese. Illetve volt sok mese, Piroskával, Hófehérkével, Jancsival meg Juliskával, nem beszélve a Hétfejű Sárkányról. Aztán ott van Shrek, Horton, Z, és még sorolhatnánk. De hol vagyunk mi?

A "saját hiányunkat" fedezték fel a mesékben Lengyel Zsuzsa és barátai. Ezért olyan meséket kezdtek írni, amiben a történetek szereplői azok a gyerekek és felnőttek, akiket ismerünk, sőt, mi vagyunk azok, személy szerint. A történetek nekünk szólnak és rólunk szólnak, miattunk születnek. A gyerekek hőssé válnak és bennünk élnek, saját mesénk főszereplői leszünk. Talán így örökké gyerekek maradhatunk.


korábbi videókhoz

Amikor a telefonkönyv arcokat rejt

Amióta az internet és a digitális technikák ennyire elszaporodtak, nem igazán jelennek már meg a háztartásokban az évente lecserélendő telefonkönyvek. Pedig emlékszem, régen mindig levelet kaptunk, amikor az újat el kellett hozni, majd a régit vagy visszaadtuk vagy a papírgyűjtés akcióba mentek.

Az emberi vászon

A világ turistaparadicsomainak nevezett nagyvárosokban sétálgatva, rengeteg úgynevezett élő szoborra bukkanhatunk. Ezek az emberek kifestik magukat, beöltöznek, és hihetetlen önfegyelemmel akár órákig képesek mozdulatlanul állni, kitéve az időjárás viszontagságainak.

Tovább a korábbi cikkekhez