Ismerjük, mi a színház, és tudjuk, mi a társasjáték. De minként olvad eggyé ez a két teljesen különböző dolog?
Erre a kérdésre keresi a választ a Vándoristenek című előadás Budapest jellegzetes helyszínein: lakásokban, lerobbant üres bérházakban, kocsmákban, utcákon, tereken. Itt nincs megírt történet, nincsenek dialógok, állandó helyzetek, vagy előre kitalált mozdulatok, az előadást maga az élet formálja.
A Vándoristenek nem színdarab, sokkal inkább egy színházi kísérlet, amely az alkotók szerint ebben a formában még soha nem valósult meg Budapesten. Kárpáti Péter csapata három hónap alatt dolgozta ki azt az improvizációs formát, amely legközelebb áll a való élet megnyilvánulásaihoz. A műhelymunka célja, hogy idővel minél nagyobb és teljesebb történetet tudjanak eljátszani a színészek úgy, hogy semmi sincs előre megírva.
Az előadás nem csak a nézők, de a színészek számára is meglepetésekkel teli. Itt minden az adott pillanatban dől el, senki sem tudja, mi fog történni a következő percben. Az előadás a színészek kreativitásán, a nézőkön, a körülmények okozta váratlan fordulatokon, vagy akár az időjáráson is múlhat, a lényeg, hogy semmi sincs megtervezve.
Az előadás azok számára is izgalmakat rejt, akik a klasszikus színházat nem kedvelik, hiszen ez nem egy színdarab: nincsenek sem formai, sem időbeli korlátok. Itt minden esetleges, és semmi sem szerkesztett, így sosincs két egyforma előadás. A színészek itt nem akarnak üzenetet átadni, vagy elgondolkodtatni, itt nem kell értelmezni a látottakat, egyszerűen csak hagyni, hogy mi is átéljük a történetet.
És kik azok a vándoristenek? Maguk a nézők, akik megleshetik az eseményeket, akik befolyásolhatják, vagy résztvevői lehetnek a társasjátéknak.
korábbi videókhoz
Hódítanak a fürge ujjak
3556 megjelenés
Stíluskavalkád
1665 megjelenés
1032 megjelenés
2247 megjelenés
Amikor a telefonkönyv arcokat rejt
Amióta az internet és a digitális technikák ennyire elszaporodtak, nem igazán jelennek már meg a háztartásokban az évente lecserélendő telefonkönyvek. Pedig emlékszem, régen mindig levelet kaptunk, amikor az újat el kellett hozni, majd a régit vagy visszaadtuk vagy a papírgyűjtés akcióba mentek.
Az emberi vászon
A világ turistaparadicsomainak nevezett nagyvárosokban sétálgatva, rengeteg úgynevezett élő szoborra bukkanhatunk. Ezek az emberek kifestik magukat, beöltöznek, és hihetetlen önfegyelemmel akár órákig képesek mozdulatlanul állni, kitéve az időjárás viszontagságainak.
